BoJack Horseman



A '90es évek sitcom sztárja BoJack Horseman - 20 évvel később nagysikerű sorozata után -, Hollywoodban él és semmi mást nem csinál egész nap csak panaszkodik az életéről. Na meg mérhetetlen mennyiségű alkoholt fogyaszt. Párkapcsolatának barátnőjével (aki egyben az ügynöke is) most lett vége, lakótársa - vagyis vendége, hisz nem fizet lakbért, - Todd pedig megannyi bosszúságot okoz főhősünk számára. Az unalmas hétköznapokból való kitörést Diane Nguyen hozza el, akit felkérnek, hogy szellemíróként írjon életrajzi regényt BoJack életéről. A kezdeti elutasítás után BoJack elfogadja az ajánlatot és közösen vágnak bele BoJack életének feltérképezésébe.

Nemigen nézek felnőtteknek szóló animációs sorozatokat - gondolok itt a South Park, Family Guy, Simpsons család* stb. vonalra -, azonban annyiszor ajánlották ezt a sorozatot, hogy úgy döntöttem belenézek. És egyáltalán nem bántam meg.


A BoJack Horseman zsenialitása nem a vizuális szépségéből ered. Az animáció jó, de nem olyan magas szintekbe emelkedő, mint egy Disney/Pixar film.
A sorozat igazi erősségét a párbeszédek adják, amik megfelelő arányban ötvözi a humort és a mélyebb gondolatokat. Az egyik pillanatban még egy szórakoztató megszólaláson nevetsz, a következőben pedig megkérdőjelezed az egész egzisztenciád. 
Ez az animációs sorozat ugyanis súlyos problémákat dolgoz fel, mindezt őszintén brutális módon.
Az egyik legfőbb téma, ami köré a narratíva épül az BoJack függőssége és depressziója. Végigkísérhetjük főszereplőnk hanyatlását és újra erőre kapását; hogyan esik megint vissza az alkoholizmusba és hogyan győzi le megint a depressziója. BoJack karakterében egy önpusztító és nárcisztikus férfit ismerhetünk meg, aki sosem elégedett önmagával, mindenkit ellök magától és seggfejként viselkedik az emberekkel. 
A depresszió központi témáján kívül a sorozat értekezik még a hírnév árnyoldalairól, az amerikai hadseregről, az abortuszról, az aszexualitásról, a feminizmusról és a mentális betegségekről.
Mindez szarkasztikus humor mögé rejtve egy lófejű ember narrálásában.


* Régen néztem őket egyébként, de elég volt belőlük pár rész.
(Kivéve a Family Guyt, ott végignéztem 4 évadot.)

Comments

Popular posts from this blog

Goodbye Christopher Robin

V.E. Schwab - Shades of Magic