April 27, 2018

Dorian Gray

by , in


Dorian Gray | NK Bookclub



Az NK Bookclub áprilisi első olvasmánya Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe című regénye volt.
A művet először 1890 nyarán publikálták a Lippincott-i magazinban. A magazin szerkesztője Wilde tudta nélkül törölt a kéziratból ötszáz szót, mert túl erkölcstelennek tartott néhány jelenetet. A teljes, javított kézirat 1891-ben látott napvilágot.
A regény főszereplője Dorian Gray, aki saját ifjúságának és szépségének megszállottja lesz és semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy örökké tökéletes maradjon: egy meggondolatlan pillanatban azt kívánja, hogy bárcsak, a róla készült festmény öregedne helyette. Kívánsága valósággá válik, de mégis mit ér a test szépsége, ha a lélek belül rothad?
Oscar Wilde a viktoriánus kor egyik kiemelkedő írója volt.
Tematikái közé tartoztak a korrupció, a zsarolás, a kicsapongás és a homoszexualitás kérdései. Az ír származású művész pályáját sikerek követték végig, egészen addig, míg a saját neme iránti vonzódása botrányt nem okozott. Wilde neve ezzel tabuvá vált és börtönbe került. Halála után ismerték el munkásságának nagyszerűségét.

Értékelés (Nóri blogján is olvasható): 


K: A Dorian Gray egyike azoknak az olvasmányoknak, amelyeket a legjobban vártam a könyvklubban. Oscar Wilde-tól ezelőtt még nem volt szerencsém olvasni, de megnyerő stílusáról már sokat hallottam - amely a Dorian Grayben is szépen megjelenik. A történet ugyan nem tartogatott váratlan fordulatokat, ugyanis már jól ismertem, de így is érdekes volt elmélyedni a viktoriánus kori Londonban játszódó regény világában.

N: Oscar Wilde műveinek olvasása nálam is sokat váratott magára. A boldog herceg című meséjét gyerekként rengetegszer hallottam, és nagyon szerettem, aztán később több műve is várólistás lett. Nagy elvárásaim voltak a Dorian Gray-jel kapcsolatban, és nem csalódtam. Oscar Wilde hanyag eleganciával tárja elénk egy lélek romlásának történetét.

K: A regény középpontjában ugyanis Dorian Gray áll, akit naiv, vonzó ifjúként ismerhetünk meg a történet kezdetekor. A fiú ekkor éppen modellt áll egy festőnek, aki egyben legközelebbi barátja is - Basil Hallwardnak. A portré elkészültekor találkozik Lord Henry Wottonnal, aki hedonista világlátásával nagy hatást gyakorol rá. Dorian a férfi befolyása miatt önön szépsége és ifjúsága rabjává válik, amely a vesztét okozza.

Dorian Gray (2009)

 
N: Dorian bukásának történetét felkavaró olvasni, főleg azért saját magunk lehetséges vesztét is megláthatjuk benne. Döbbenetes már maga az elképzelés, hogy az embert milyen romlottságba taszíthatja a túlzott hiúsága. A társadalomkritika és magának az emberi lét kritikájának könyve ez a mű. Wilde szarkazmusa és cinizmusa itatja át a lapokat, és úgy gúnyol ki minket, hogy nekünk ez  végéig jóformán fel sem tűnik.
A súlypontok nagyon jó helyen voltak, mindegyiket megrázó volt olvasni, minden mondat hagyott bennem valami nyomot; némelyiken nevetnem kellett, de akadt, amelyik kifejezetten nyomasztó gondolatokat ébresztett bennem.

K: Oscar Wilde ravaszul rejti el ezeket a kritikákat a regényben, amelyek valóban egyszerre szórakoztatnak és borzasztanak el. Kiválóan mutatja be, hogy milyenek is az emberek valójában: örökké tartó szépségre és ifjúságra vágynak, melyekért akár a lelküket is feláldoznák és erkölcsös életmódjukat feladva, inkább a bűnös élvezeteket választanák.
A három főbb karakter jellemvonásai kifejezetten tetszettek. Ott volt Dorian, aki egy ártatlan fiúból erkölcstelen férfivá válik, Henry, akinek cinizmusa végigkíséri a narratívát és Basil, aki egy igazán kedves karakter. Ő az aki félti és szereti ugyan Doriant, ám nem tudja őt megmenteni.

Penny Dreadful (2014-2016)

N: Szerettem azt, hogy ez a három szereplő olyan tökéletesen egészíti ki egymást. Mintha Wilde az emberiség összes erényét, de főleg gyarlóságát belesűrítette volna Dorian, Lord Henry és Basil karakterébe. És itt azt is meg kell jegyezni, hogy mindezt nagyon egyszerűen éri el. Nem mutat meg mindent, épp csak sejtett, fél szavakban közöl piszkos részleteket, még sincs az embernek hiányérzete. Mert az egész nagyon jól felépített. Az, hogy mit képzelünk a sorok mögé, és meddig követjük Doriant a lelki romlottságba, már a mi fantáziánkon múlik.
Oscar Wilde regénye tehát egyértelműen örökérvényű alkotás, amit egyszer feltétlenül el kell olvasni. :)

K: Ez nekem is tetszett, hogy Wilde végig csak sejtet, olyan volt, mintha mi dönthettünk volna arról, hogy Dorian mennyire veszti el erkölcsösségét.
Morális kérdésekben egyébként az is tetszett, hogy Dorian mennyire kilátástalannak látja a helyzetét a végén, nem hisz abban, hogy a lelke megmenthető lenne. Teljesen átadja magát a romlottságnak, míg Basil a lelkéért imádkozna, de vajon nyerhet-e egy lélek ennyi szégyenletes tett után megbocsátást?
Én is csak ajánlani tudom ezt a regényt mindenki számára, garantáltan érdekes olvasmányra lel benne. :)



Adaptációk
Az első adaptáció 1910-ben jelent meg, Axel Strøm feldolgozásában: a rendező egy dán némafilmet készített Wilde regényéből. A könyvből huszonnégy darab filmes feldolgozást, illetve tizenhat színházi adaptációt készítettek összesen. A filmek közül nekem személyes kedvencem a 2009-es adaptáció Oliver Parker rendezésében és Colin Firth (Lord Henry Wotton), valamint Ben Barnes (Dorian Gray) főszereplésével. Csak ajánlani tudom.
April 27, 2018

Májusi olvasmányok

by , in


NK BOOKCLUB | Májusi olvasmányok

Elérkeztünk egy újabb hónap végéhez, jöjjön hát a várva várt bejelentés: mit fogunk májusban olvasni?




Első olvasmányunk egy 1869-ben publikált történelmi regény, amellyel a szerző a kiegyezés utáni politikai harcok közepette a függetlenség mellett foglalt állást.
A regény az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt játszódik, a középpontban pedig a Baradlay család áll.
Ez lenne Jókai Mór - A kőszívű ember fiai című regénye.





Második olvasmányunk 1908-ban jelent meg először és egy nyolckötetes sorozat első része. A középpontban egy tizenegy éves árva kislány áll, akit egy család örökbe fogad, s új otthonában, Avonlea városában, mindenféle zűrbe keveredik.
A regényt a XX. század közepétől minősítették gyerekkönyvnek.
Ez lenne L. M. Montgomery - Anne otthonra talál című műve.


Hogy tetszenek a választásaink? :)
Jó olvasást kívánunk nektek hozzájuk!
April 23, 2018

Cluedo book tag

by , in

BOOK TAG | Cluedo

Sziasztok!
Egy újabb book taget töltöttem ki, amelyet Molyon láttam Klodette karcánál. Gyerekkoromban nagyon szerettem a Cluedo-t, ezért kérdéses sem volt, hogy ki fogom tölteni ezt a taget. Az említett könyvekhez csatoltam linket, szóval meg tudjátok nézni a molyos adatlapjukat.
Lássunk is hozzá!


Miss Scarlett  A végzet asszonya

Egy könyv, amit csak azért akartál elolvasni, mert gyönyörű a borítója, de később a tartalmát is imádtad. 

Neal Shusterman - Unwind
Az egyik legjobb disztópia, amit valaha olvastam. A borítója keltette fel először az érdeklődésem - inkább azért, mert figyelemfelkeltő, semmint azért, mert gyönyörű - és hirtelen elhatározással meg is vásároltam. Nem bántam meg, zseniális és hátborzongató alapkoncepciója van.

Mrs. Peacock - A társasági asszony


Egy könyv, ami kezdetben visszafogottan indult, nem igazán tetszett, de végül kiforrta magát és most már bármikor újraolvasnád.

Oliver Bowden - Alvilág (Assassin's Creed 8.)
A tavalyi év egyik kedvence volt ez a regény. Kicsit féltem tőle, mert lassan indult be, és azt hittem, hogy nem fog tetszeni, de aztán ahogy fogytak a lapok, úgy gyorsultak az események és a végére teljesen megszerettem Bowden könyvét.

Assassin's Creed Syndicate videojáték (2015)

Plum professzor - A szellem embere

Egy könyv, aminek igazán érdekes, egyedi, elvont és kissé különc a témája.

Ide is Shusterman könyvét írnám legszívesebben, de mivel nem szeretnék ismételni, ezért választottam egy másik nagy kedvencet: Patrick Ness - Chaos Walking trilógiáját. A témaválasztása és a nyelvezete teljesen egyedi, a történet pedig nagyon izgalmas.


Mustard ezredes - Az alfahím 

Egy könyv, amit szinte mindenki imád, de Te valamiért mégsem szeretted.

A Moly Young Adult/New Adult címkével ellátott népszerű könyvei közül volt jó pár olyan, ami nem nyerte el a tetszésem. Például Sarah J. Maas - Üvegtrón-ja vagy Christina Lauren - Gyönyörű rohadékja.


Olvasás után hasonló arckifejezésem volt, mint Amerika Kapitánynak.

Green atya - Az aranyifjú

Egy könyv, ami nem az aminek látszik (értsd: sokkal több van benne és sokkal több meglepetést vagy éppen titkot rejt, mint ahogyan azt mondjuk a fülszöveg alapján gondoltad volna).

A tavalyi év egyik kedvence jutott eszembe: Alessandro Baricco - Selyem című könyve.
A leírásból nem tudtam, hogy mire számítsak, de imádtam. Gyönyörű könyv a vágyakozásról.

Dr. Orchid - A zseni

Egy végtelenül okos és körmönfont könyv, ami végül téged is meglepett, rászedett.

Ehhez a ponthoz inkább egy írót írnék: Philip K. Dick. Minden egyes könyve zseniális és mindig valahogy meglep.




Dr. Black - A méltatlanul elfeledett áldozat

Egy könyv, amit sokan mellőznek, esetleg nem igazán szeretnek, de Te olvastad és valamiért mindig emlékezni fogsz rá.

Inkább ismeretségi körben tapasztaltam, hogy nem ismerik/nem olvasták ezt a könyvet, de én nagyon szerettem és ez Daniel Keyes - Virágot Algernonnak című műve. Emlékszem, hogy a végén zokogtam, mert annyira magával ragadott Charlie története.


Cluedo - A klasszikus rejtélyek játéka

A kedvenc krimi/nyomozós/misztikus vagy rejtélyes könyved.

Elég kevés krimit olvasok, de Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten című könyve nagyon tetszett és mindenképp folytatni akarom a sorozatot.




April 11, 2018

Mrs. Dalloway

by , in

NK BOOKCLUB | Mrs. Dalloway


Az NK Bookclub márciusi második olvasmánya Virginia Woolf - Mrs. Dalloway című regénye volt.
Az 1925-ben megjelent regény az írónő egyik legismertebb alkotása, mely egy középkorú asszony napját mutatja be. A könyv felkerült a The Times magazin minden idők 100 legjobb regénye listájára.
Virginia Woolf a XX. századi modern angol irodalom egyik leghíresebb írója, kritikusa és feministája volt. Az ő nevéhez köthető a Bloomsbury-kör is, amely nagy hatással volt az akkori irodalmi életre; tagjai az írónő és a köré csoportosuló értelmiségek voltak. 1917-ben férjével könyvkiadót alapítottak Hogarth Press néven, amely a mai napig működik (és még egy magyar vonatkozást is felfedezhetünk: ők adták ki először angolul Madách Imre - Az ember tragédiáját).


Értékelés (Nóri blogján is olvasható): 


K: Virginia Woolf neve nem volt idegen számomra, az évek során többször is láttam a könyveit, azonban még sose volt ahhoz szerencsém, hogy olvassak is tőle. Mikor felvetődött, hogy a Mrs. Dallowayt olvasnánk el könyvklubra, akkor igazán megörültem. Noha a könyvről magáról ugyan nem tudtam semmit, de a fülszöveget olvasva az is nagyon felkeltette érdeklődésem, aztán az első sorok után nem volt megállás, Virginia Woolf teljesen magával ragadott a stílusával.

N: Idáig én is csupán hallottam róla, de örültem, amikor felmerült a neve, mert annyit mindenképpen tudtam, hogy az irodalom meghatározó alakja, akitől illő volna legalább néhány művet ismerni. Lelkesen ugrottam neki a könyvnek, engem azonban annyira nem vittek magukkal az események. A történet középpontjában Mrs. Dalloway áll aki egy 1923-as nyári napon épp estélyt szervez, és a regény ezt a napot követi végig, miközben javarészt azoknak az embereknek a gondolatait ismerhetjük meg, akik a főhősnőhöz vagy egyáltalán a estélyhez kötődnek valami módon. A világháború utáni Londonban járunk, ami azért fontos, mert ennek a közelmúlt béli eseménynek az árnyéka még erősen rávetül a könyv szereplőire.

K: A háború mindenkit megviselt, erre pedig az írónő fél mondatos utalásokkal emlékeztet minket. A legjobban azonban kétségtelenül Septimus szenvedett, akinek története a legérdekesebb és szomorúbb volt számomra.
A karakterek többségénél viszont azt éreztem, hogy nem rendelkeztek túlzottan egyedi jellemvonásokkal. Kicsit azt is hiányoltam, hogy mélyebben megismerjük és/vagy megkedveljük a karaktereket, erre azonban nem került sor. Pl. Clarissa - hiába főszereplő - nem igazán érdekelt (sőt a társaságából talán Sally és Peter voltak csak izgalmasak számomra).

N:  Bár a könyv műfaját tekintve gondolatregény, én örültem volna egy kicsit több cselekménynek, hogy a karaktereket, jobban megismerhessem. Sokszor csapongó gondolataik alapján ugyanis nem kerültek hozzám sem túl közel (Septimust tudnám én is csak kiemelni), azonban talán nem is ez volt a cél, inkább az, hogy mi is egyek legyünk ebben a sodródó nyári Londonban, és mindenki fejébe kicsit belehallgathassunk, függetlenül attól, ki-kicsoda. Sokszor érdekes volt olvasni ezeket a hosszú gondolatmeneteket, hol jelentéktelenségekről, hol sorsfordító dolgokról. Volt, amin én is eltöprengtem, volt, mi nagyon megérintett, és akadt, ami annyira emberi volt, olyan hétköznapi apróság, amin elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hányszor csapongnak nekem is hasonlóan a gondolataim.

K: A csapongó gondolatok mellett az írásmód folytonos váltakozása is tetszett. Hozzá kellett szokni az akár mondaton belüli váltásokhoz, de Woolf mégis szépen oldotta meg a jelen és a múlt, illetve a valóság és a képzelet keveredését.
Témák tekintetében kifejezetten tetszett a feminizmus rétegeinek megjelenítése - Clarissa az egyáltalán nem feminista ikon, szemben Sallyvel, aki a gondolkodó nőket testesíti meg, s bemutatva egy új generáció tagját (Elizabethet), aki már a modern nőket reprezentálja.
A feminizmus mellett erős hangsúlyt kapott a mentális betegségek (Septimus) megjelenítése is - ami Woolf életét tekintve egyáltalán nem meglepő.

N:  Tetszett az, ahogy ezekkel a komoly témákkal foglalkozik. Szinte csak mellesleg említődnek meg a gondolatok áradatában, de mégis komoly mozgatói a szereplők életének, és ezek által mi olvasók is betekintést nyerhetünk a korabeli brit társadalomba, ráadásul nagyon személyes módon tehetjük ezt. Olvasás közben néha szinte magaménak éreztem ezt a világot. Kétségtelen, hogy ez a regény kimagasló értéket képvisel, nem csupán rendhagyó formája miatt, hanem mély gondolatisága miatt is. Többek szemén keresztül láttatja velünk ezt a világot, ezt a háború utáni Londont, így árnyalva azt.

K: Én mindenféleképpen ajánlanám ezt a könyvet, de arra is bíztatnék másokat, hogy olvassanak még Woolftól, mert határozottan olyan írónő, akinek munkássága nagy hatást gyakorolt a modern irodalomra és alkotásaival igazi értéket adott a világnak.






Adaptációk
1997-ben készült egy angol-amerikai-norvég film belőle, Marleen Gorris rendezésében.
Emellett Michael Cunningham - Az órák című könyvét ihlette, amely három nő életét mutatja be: Virginia Woolfét, aki a Mrs. Dallowayen dolgozik, Laura Braunét, aki a regényt olvassa és Clarissa Vaughanét, aki egy partit szervez és akit barátja Mrs. Dallowaynek hívja.

March 30, 2018

Áprilisi olvasmányok

by , in


NK BOOKCLUB | Áprilisi olvasmányok

Eltelt egy újabb hónap és elérkezett az idő egy újabb bejelentős bejegyzéshez, melyben az áprilisi olvasmányokról lesz szó. 


Első olvasmányunk egy 1603-ban íródott tragédia, melynek középpontjában a féltékenység (a híres "a féltékenység zöld szemű szörnyetege" kifejezés innen származik), a gyanakvás és a házasság
tematikái állnak. Írója az az angol drámaíró, akinek munkássága nagy hatást gyakorolt a világirodalomra és születésnapjának évfordulója pont április végére esik.
Ez lenne William Shakespeare - Othello-ja.


Második olvasmányunk a XIX. század végén megjelent viktoriánus és gótikus irodalom egyik klasszikusa.
A regényben egy olyan férfival ismerkedhetünk meg, akit az örök szépség és fiatalság ideája önzővé és romlottá változtat.
Mikor portrét készítenek róla, azt kívánja, hogy a képhez hasonlóan ő se változzon. Kívánsága teljesül, ám míg külsején nem fog az idő, lelke romlásnak indul.
Ez nem más, mint Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe című műve.


Hogy tetszenek a választásaink? :)
March 23, 2018

Nana

by , in


NK BOOKCLUB | Március 


Az NK Bookclub márciusi első olvasmánya Émile Zola - Nana című regénye volt.
Az 1880-ban megjelent regény egy prostituált történetét meséli el, aki szépségét kihasználva ujjai köré csavarja a férfiakat és Párizs leghíresebb szeretőjévé válik.
Émile Zola egy francia regényíró és művészeti kritikus volt, akinek a naturalista irányzat megteremtését köszönhetjük. Regényeit ciklusokba rendezte, például a Nana a Rougon-Macquart család ciklusába tartozik, mely egy család társadalmi és anyagi viszonyait mutatja be húsz köteten keresztül. Ez a regény, egy korszak, a második császárság lezárása (az utolsó oldalakon tör ki a porosz-francia háború).
Nana karakterét a párizsi Variétés színház sztárja, Anna Judic ihlette, akinek ménage á trois-ja (francia kifejezés arra, amikor egy házaspár és egy szerető él együtt) is inspirálta Zolát.



N: A könyvklub márciusi olvasmányainak központjába ezúttal a nők kerültek, és emellett igyekeztünk olyan regényeket kiválasztani, melyek a maguk idejében botrány könyvnek számíthattak, de legalábbis tabutémákat boncolgattak. Ennek fényében nem volt kérdés, hogy Zola egyik legismertebb művének helyet kell adni ebben a hónapban. Manapság sokan már meg sem rökönyödünk az ilyen naturalista, szókimondó regényeken, hisz gyakorlatilag már a könyvpiac túlnyomó részét képezik, mégis érdekes volt úgy olvasni a könyvet, hogy közben elképzelhettük, miként fogadta ezt akkoriban a XIX. századi társadalom. Én a magam részéről egy valaminek nagyon örülök, hogy a Nanát nem kezdtem el anno kamaszként olvasni (volt ilyen tervem akkoriban), mert egyáltalán nem könnyű olvasmány.

K: Kamaszként szerintem nem is igazán lehetett volna teljesen befogadni ezt a regényt. Ugyan a társadalom a megjelenése óta átalakult annyira, hogy ne legyen ledöbbentő Zola ábrázolásmódja, mégis felnőttként is voltak benne olyan elemek, amiket kissé elhűlve olvastam (persze ez nem csak kor, de ízlés/tolerancia kérdése is lehet, van aki jobban be tudja ezeket a dolgokat fogadni).
A Nana egy prostituált történetét meséli el, aki az ujjai köré csavarja Párizs arisztokratáit. Szépségével megannyi dologra veszi rá őket, így nem csak hírnévhez, de gazdagsághoz is jut, hogy aztán egész Párizs a szeretőjévé váljon.


N:  A könyv engem kissé nehezen rántott be. Az oldalakon leginkább a párizsi elit mindennapjainak sötét pillanatait ismerhetjük meg, a cselekmény csak lassan gördül előre, és Zola inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy minél inkább megbotránkoztasson az egyes pillanatok részletes szemléltetésével. Ettől azonban számomra sokszor laposodott el a cselekmény, amin az sem segített, hogy a szereplőket nem igazán lehetett megkedvelni. Mindezt azért bántam, mert a könyv egyébként egy nagyon érdekes témát boncolgat, mégis hiányérzetem volt az olvasása közben.

K: A cselekmény valóban lassan bontakozik ki, s a végén egyfajta hiányérzetet is hagy maga után. Végig azt vártam, hogy ennek a rengeteg feszültséget okozó botrányos jelenetnek legyen egy katartikus vége, amit aztán nem kaptam meg. Még a legvége sem döbbentett meg, noha valószínűleg Zola célja az volt, hogy valamilyen szinten elszomorítsa az olvasót. Az egész regényben hangsúlyos realista és naturalista ábrázolásmód sem enyhített ezen a hiányérzeten.

Szereplők terén zavaró volt, hogy senkit se lehetett szeretni. Nana hiába volt szép és a férfiak bálványa, mégis esztelenül viselkedett, sokszor idegesített. Nem tudtam sajnálni, mikor a sorsa rosszabbra fordult, ami bennem is hiányt okozott, mivel jobban preferálom az olyan regényeket, ahol kedvelni tudom a főszereplőt. Vagy ha őt nem is, akkor egy-két mellékszereplőt. Azonban ennél a regénynél még ők se voltak kedvelhetők (kivéve Georges-t, ő volt az egyetlen, akit igazán sajnáltam). Néhol el is vesztem a nevekkel, úgy éreztem, hogy túl sok felesleges karaktert ír le Zola. A mellékszereplők hasonlóan rosszul viselkedtek, mint Nana. A viselkedésük alapján Nana előtt se lehettek jobb emberek, azonban ő hozta ki belőlük a teljes romlottságot. “Megfertőzte őket”, amivel sikeresen egyfajta bosszút állt a társadalom kitaszítottjaiért.


N: Zola írásmódja nekem elsőre tetszett, egészen más volt, mint az előtte olvasott könyvek, mégis valami nekem is hiányzott. Az nem zavart, hogy Nana nem kedvelhető, habár akadtak pillanatok, amikor majdnem engem is behálózott, de aztán hamar észhez tértem. Szóval, az, hogy Nana tulajdonképpen antihős, még érdekes is volt, ami zavart, hogy nem akadt ellenpontja. A férfiak éppúgy visszataszító figurák voltak, akik különösebb kérdés nélkül omlottak a lábai elé, és olyan szinten képesek voltak lealjasulni, hogy nem tudtak belőlem együtt érzést kiváltani. Talán valóban Georges figurája volt, akit kedvelni lehetett, ő tényleg szerette Nanát, igazán rajongott érte, azonban nem emelkedhetett ki a gazdag arisztokraták közül naiv, gyermeki természetével.
A könyv vége számomra, ha nem is katartikus, de azért olyan élmény volt, ami javított a a történet egészének megítélésén, bár itt elsősorban a történelmi események váltották ki belőlem ezt a pozitív érzetet.
Ami azonban mindenképp kiemelendő, hogy Zola remekül szimbolizálja a kor romlott társadalmát, és ahogy Nana és az őt körülvevő férfiak élete szép lassan egyre erőteljesebb romlásnak indul, úgy kezd széthullani ez kívül csillogónak tűnő francia társadalom, aminek végső összeomlását olvashatjuk a könyv utolsó lapjain.


K: Ez a szimbolika nekem is tetszett, az utolsó oldalakon szépen írta le Zola, hogy hogyan ment tönkre a Nanát imádó férfiak élete. 
Összességében Zola logikusan építi fel regényét, szépen reflektál az akkori társadalomra és jól kritizálja azt. Mégis azt kell mondanom, hogy a Nana egy olyan regény, amit elég volt egyszer elolvasni, és mivel Zola írásmódjával sem sikerült megbarátkoznom, ezért nem tervezem, hogy olvasok még tőle. Sajnálom, hogy nem fogott meg annyira, mint amennyire vártam, de azért jó, hogy Nana történetével is megismerkedtünk. :)


N: A szimbolizmus, és az eléggé nyers, kendőzetlen társadalomkritika tényleg a helyén volt, és épp ezért sajnálom, hogy maga a történet nem tudott úgy magával ragadni. A Nana sajnos nem lett kedvenc, habár én sem bánom, hogy elolvastam. Én tervezek még egy-két könyvet Zolától, habár biztosan nem a közel jövőben. Egyelőre ezt még emésztgetem. :)




Adaptációk

Az első adaptáció 1926-ban készült Jean Renoir rendezésében, ezt követte hat másik filmfeldolgozás.
1968-ban a BBC minisorozatot készített belőle. 2005-ben Miklós Tibor rendezésében egy rockmusicalt is színpadra vittek, amely 1995-ben játszódik és három évvel később, a futball világbajnokság döntőjén fejeződik be.
March 05, 2018

Oscar-díj (2018)

by , in




A 90. Oscar-díj átadóra ma hajnalban került sor. A show házigazdája Jimmy Kimmel volt, ugyanúgy, ahogy a tavalyi év során. Az idei műsor kissé gyengébbre sikeredett, az előző évi műsorok jobban tetszettek, bár azon elmosolyodtam, mikor egy jet skit akart Kimmel a díjazottaknak adni (aki a legrövidebb beszédet tartja, az nyerhette meg), illetve mikor átvitt néhány sztárt egy moziterembe, hogy meglepje az ottani nézőket. Komoly témákat érintve a szexuális zaklatásról is szó volt, illetve a nemek közötti egyenlőségről is. Azt azért nyugodt szívvel leszögezhetjük, hogy Kimmel még mindig kiváló host.
És most lássuk a kategóriák nyerteseit és a véleményem a nyertesekről.

Kategóriák, amelyeknél egyet se láttam, ezért nem fogok írni róluk: legjobb dokumentumfilm, legjobb rövid dokumentumfilm, legjobb élőszereplős rövidfilm, legjobb animációs rövidfilm 

A jelöltek teljes listáját nem szeretném kiírni a posztba, mivel akkor még hosszabbá válna és így se biztos, hogy sokan el fogjátok olvasni. Tehát a teljes lista itt található, ha valakit érdekel.





Legjobb film


Ki nyert: A víz érintése
Kinek szurkoltam: Három óriásplakát Ebbing határában/Dunkirk

Az egyik legerősebb kategória, a kilenc jelölt közül négyet nagyon szerettem.
A víz érintése látványilag szép film, viszont tartalmilag a Három óriásplakát Ebbing határában és a Dunkirk volt számomra az első helyen. Sajnáltam, hogy nem egyikük nyert.


Legjobb rendező


Ki nyert: A víz érintése (Guillermo del Toro)
Kinek szurkoltam: Dunkirk (Christopher Nolan)

Guillermo del Toro rendezése nagyszerű volt A víz érintésében, de Nolan precíz rendezése a Dunkirkben volt a teljes szerelem számomra, ezért egyértelműen neki szurkoltam. Itt is sajnáltam, hogy nem ő kapta meg.




Legjobb férfi főszereplő
Ki nyert: Gary Oldman (A legsötétebb óra)
Kinek szurkoltam: Timothée Chamalet (Szólíts a neveden)

Szeretem Gary Oldmant és kiváló színésznek tartom, mégis ahogy Churchillt alakította, nem nyűgözött le annyira, hogy nekiadjam az Oscart. Ennek mondjuk az is az oka, hogy a The Crown Churchillje (John Lithgow) sokkal jobban tetszett. Timothée-t Elioként nagyon szerettem, annyira hitelesen és kiválóan játszott, hogy neki ítéltem volna a díjat, de azért így is gratulálok Gary Oldmannek.



Legjobb női főszereplő

Ki nyert: Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában)
Kinek szurkoltam: Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában)


A legjobb film mellett ez a másik kategória, amelyben nehéz volt egy színésznőt kiválasztani, ugyanis a jelöltek közül mindannyian kiváló alakítást nyújtottak. Frances McDormand győzelmének nagyon örültem, zseniálisan alakította a megtört anyát, aki bármeddig képes elmenni.


Legjobb férfi mellékszereplő


Ki nyert: Sam Rockwell (Három óriásplakát Ebbing határában)
Kinek szurkoltam: Sam Rockwell (Három óriásplakát Ebbing határában)

Frances mellett Sam Rockwell alakítása volt az, ami teljesen megfogott ebben a filmben. Imádtam a seggfej rendőrt, akit vászonra vitt, szóval ezzel a döntéssel is egyetértek.




Legjobb női mellékszereplő


Ki nyert: Allison Janney (Én, Tonya)
Kinek szurkoltam: Allison Janney (Én, Tonya)

Allison Janney alakítása egyszerűen tökéletes Tonya Harding édesanyjaként, megérdemelten győzött.




Legjobb eredeti forgatókönyv

Ki nyert: Jordan Peele (Tűnj el)
Kinek szurkoltam: Greta Gerwig (Lady Bird)

A Tűnj el személy szerint nem tetszett, ezért az eredeti forgatókönyv kategóriában a Lady Bird-nek szurkoltam. Greta Gerwig filmje nagyszerűen mutatta be a tinédzserkor nehézségeit, sajnálom, hogy nem térhetett haza egy díjjal sem.


Legjobb adaptált forgatókönyv

Ki nyert: James Ivory (Szólíts a neveden)
Kinek szurkoltam: James Ivory (Szólíts a neveden)


A tavalyi évben az egyik kedvenc filmem a Szólíts a neveden volt, ezért boldog voltam, hogy ő nyerte a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriát. James Ivory tökéletesen adaptálta a könyvet, csak gratulálni tudok.



Legjobb animációs film


Ki nyert: Coco
Kinek szurkoltam: Coco

A Coco győzelme egyáltalán nem volt meglepő, Miguel és családjának szívszorító történetét gyönyörű animációval, történettel és zenével készítették el az alkotók. Mellette még a Loving Vincentnek is szurkoltam, ami Vincent Van Gogh életéről szól és az első, teljesen kézzel festett animációs film a világon.



Legjobb idegen nyelvű film

Ki nyert: A Fantastic Woman (Chile)
Kinek szurkoltam: Testről és lélekről (Hungary)

A jelöltek közül nem ismertem egyet sem, kivéve a Testről és lélekrőlt. Szomorú voltam, hogy nem nyertünk, de már a jelölésért is gratulálok Enyedi Ildikónak és a stábnak.

Legjobb eredeti filmzene

Ki nyert: Alexandra Desplat (A víz érintése)
Kinek szurkoltam: Hans Zimmer (Dunkirk)

A jelöltek közül Hans Zimmer és John Williams voltak nálam az abszolút győztesek, szomorú voltam, hogy nem ők nyertek.




Legjobb eredeti betétdal


Ki nyert: Remember Me (Coco)
Kinek szurkoltam: Remember Me (Coco)

Erős második a kategóriában Sufjan Stevens 'Mystery of Love' című dala a Szólíts a nevedenből. Mindenesetre örültem a Coco győzelmének, a Remember Me egy szívszorítóan szép dal.


Legjobb hangvágás

Ki nyert: Richard King, Alex Gibson (Dunkirk)
Kinek szurkoltam: Richard King, Alex Gibson (Dunkirk)

A jelöltek közül a Star Warsért is izgultam, de a tavalyi évben az egyik személyes kedvencem a Dunkirk volt és pont a hangvágása és keverése miatt. Teljesen egyetértek a döntéssel.


Legjobb hangkeverés

Ki nyert: Mark Weingarten, Gregg Landarker, Gary A. Rizzo (Dunkirk)
Kinek szurkoltam: Mark Weingarten, Gregg Landarker, Gary A. Rizzo (Dunkirk)


Legjobb látványtervezés

Ki nyert: Paul Denham Austerberry, Shane Vieau, Jeff Melvin (A víz érintése)
Kinek szurkoltam: Sarah Greenwood, Katie Spencer (A szépség és a szörnyeteg)


Legjobb fényképezés


Ki nyert: Roger A. Deakins (Szárnyas fejvadász 2049)
Kinek szurkoltam: Hoyte van Hoytema (Dunkirk)

Roger A. Deakins teljesen jogosan kapta meg az Oscart, amennyit láttam a Szárnyas fejvadászból, az tetszett operatőrileg. A Dunkirknek való szurkolás oka, hogy a Szárnyas fejvadászt, még mindig nem néztem meg és a kategóriából is a látottak közül a Dunkirk fényképezése tetszett a legjobban.
Frissítés: Időközben sikerült megtekintenem a Szárnyas fejvadászt. Gyönyörű látványilag, teljesen jogos az Oscar.




Legjobb smink

Ki nyert: Kazuhiro Tsuji, David Malinowski, Lucy Sibbick (A legsötétebb óra)
Kinek szurkoltam: Kazuhiro Tsuji, David Malinowski, Lucy Sibbick (A legsötétebb óra)

Nem is volt kérdéses, hogy a legjobb smink kategóriában A legsötétebb óra fog nyerni. Gary Oldmant teljesen felismerhetetlenné maszkolták, kiváló munkát végeztek Churchillé alakításával. Megérdemelten győzött.


Legjobb jelmez

Ki nyert: Mark Bridges (Fantomszál)
Kinek szurkoltam: Jacqueline Durran (A szépség és a szörnyeteg)

A Fantomszál jelmezei is gyönyörűek, viszont a filmet nem volt még alkalmam megtekinteni, ezért számomra a listából A szépség és a szörnyeteg volt a kedvenc. Belle ruhájának aprólékos kidolgozása nagyon tetszett, de a Fantomszál így képek és videók alapján megérdemelten győzött.




Legjobb vágás

Ki nyert: Lee Smith (Dunkirk)
Kinek szurkoltam: Lee Smith (Dunkirk)

Vágásilag a másik esélyesnek a Baby Drivert hittem, de mivel a Dunkirk nagy kedvenc, ezért boldog voltam, hogy ez a film nyert.

Legjobb vizuális effektek

Ki nyert: John Nelson, Gerd Nefzer, Paul Lambert, Richard R. Hoover (Szárnyas fejvadász 2049)
Kinek szurkoltam: Ben Morris, Mike Mulholland, Neal Scanlan, Chris Corbould (Star Wars: Az utolsó jedik)

A Szárnyas fejvadász 2049-hez ugyebár még nem volt szerencsém, ezért a listából ennél a kategóriánál a Star Wars-ra esett a választásom, még ha borítékolható is volt a Szárnyas fejvadász győzelme.




Ez lenne az én Oscar értékelő bejegyzésem. Idén is voltak, amiknek örültem és akiknél nem voltam boldog a győzelmet illetően, de annyit nyugodtan kijelenthetek, hogy már alig várom a következő évi díjátadót. Gratulálok a nyerteseknek!
Nektek kik voltak a kedvenceitek? Elégedettek vagytok a nyertesekkel?